Igaz a mondás, hogy nagy az Isten állatkertje és alacsony a kerítés...

Állítólagos barátok... 
Hetekben összekeveredtem egy csávóval, nem újdonság, volt elég már. Kifogtam már zaklatót és zaklatottat, idiótát és kockát, minden ilyesmi volt már. Most sikerült egy "láncoljuk a másikat magunkhoz" stílust kapnom ajándékba az élettől. Ezen persze megy a balhé, mert én elég szabadon élek, utálom, ha mindennap a nyakamban szuszognak, stb. Minap is volt egy ilyen szép veszekedés, mely szerintem el is döntötte a kapcsolat végét és írtam egyik "barátomnak", hogy ez, meg az van, erre a fejemhez vágta, hogy elege van a faszságaimból, nem kíváncsi a gondjaimra és nézzek magamba. Hát, nem tartom magam rosszabb embernek, mint ő, de ezek szerint mégis az vagyok. Na jó, nem, mert én is ember vagyok, hihetetlen, de hibázok és vannak dolgok, amiket szeretek, meg olyanok is, amiket nem. Szóval ennyit a barátságról, szerintem megjöttünk... 

Kikaptuk az írásbeli érettségiket is...
2 hónapja volt bent anya a magyar tanárnál, mert...khm... mondjuk úgy, hogy nem szeretjük egymást és majdnem megbuktatott, mikor eddig végig ötös voltam. Hát, közölte anyuval, hogy a hármast megadja érettségin, de nem gondolja, hogy ennél jobbat el tudok érni. Érvelést választottam, mert az eszmékről volt szó, oda meg ugye lehet mindent írni, pl.: Petőfi. Írtam 3 oldalt, majd felálltam és kijöttem. Már akkor tudtam, hogy úgyis beleköt valamibe és tessék! :D "Szerintem depressziósan jöttél be érettségizni!" Mondja ezt az a tanár, aki másfél éve arra tanít minket, hogy a halál az életünk célja... Szóval végül kaptam 40 pontot az írásbelimre és megnyugtatott, hogy max. pontszámos szóbelivel TALÁN megadja a négyest... 

Hogy is szokták mondani a tapasztalt idősebbek? Üdv a nagy betűs életben? Megvolt, köszönöm...