Sokat gondolkoztam a világon, azon a bizonyos „Mi lenne, ha…?” mondaton. Rájöttem, hogy nem szabad tervezni. Napról napra kell élni, mert ha tervezel, akkor soha nem fog időd jutni a boldogság észrevételére. Terveket követni, betartani nehéz és szomorú. Az egy út a sok közül. Áh, ezt nem is részletezem tovább, hiszen vannak emberek, akik így élnek.
Inkább rátérek eredeti mondanivalómra. Az emberi tulajdonságok. Kicsit írok most róluk.
Minap sétáltam az utcán és szomorú ténnyel kellett szembenéznem. Manapság a fiatalok eléggé elszabadultak és a segítőkézség is kihalt belőlük. Következő a történet…
Megy az idős hölgy az utcán és elejtette a szatyrát, kiborult, meg minden. Sajnos rá kellett döbbennem, hogy zsúfolásig az utca és csak én és egy 30 év körüli férfi segített a hölgynek összeszedni a cuccait.
Tisztelt Fiatalok, ez SZÉGYEN!
Következő tulajdonság legyen valami pozitívabb. Boldogság, vagy vidámság. Már ugyan kezd kihalni ez a tulajdonság, de még fellelhető. Van a mi városunkban egy kedves kis néni. (Furcsa, ismét idős ember. Lehet a fiatalabb népnek példát kéne vennie!) Egyetlen dolog, ami nem tetszik a hölgyben, hogy eteti a galambokat, akik ezáltal odaszoknak az utcába. Viszont én bármikor elmehetek mellette, olyan mosollyal mosolyog Rám! Mindig viszonozni szoktam a kedves mosolyát. Még ha rossz is a kedvem.
Amire most rátérek, az szintén negatív. Az odaadás hiánya. Persze, erre is akad egy történetem. Vegyünk 2 szülőt, a fiukat és a barátnőjét. Anyuka, apuka szeret rossz felé nyúlni és ez most is nagyon bejött. Este kijelentették, hogy másnap délelőtt 11-kor már ne lakjanak náluk. Nem érdeklik, hogy hova mennek, de el onnan. Kérem szépen! A saját fiának ilyen mond egy szülő?! Megsúgom Drága Szülők… Az lenne a maguk feladata, hogy odaadóan segítsék a gyermeküket. Ez nem csak maguknak szól, hanem minden szülőnek!
Most az lenne a feladatom, hogy valami jó tulajdonságot írjak. Na de mit? Mikor már a szülő így bánik a gyermekével…
Na jó, mégis akad itt valami.
Ez pedig az aktivitás! Imádom mikor várostakarítást rendeznek. Egy csomó ember összegyűlik és mindenki egy célért dolgozik. Meg mikor valaki valamit tesz a közösség jobbá tételévé. Persze, így is koszos a város, de legalább képesek vagyunk tenni valamit a közösségért. Ezen a téren jobbak vagyunk. Csak egyre több a szemét. Mégis legalább tesz valamit a Világ.
Folytassuk az agresszív tulajdonsággal. Erre ezer, meg ezer példám lenne, mégis csak kettőt írok. Mikor az anya megüti a gyerekét és mikor férj a feleségét. Hová is tart ez a társadalom? Biztos, hogy a civilizáció felé? Szerintem kezdünk ilyen téren visszafejlődni.
Következő, amiről írnom kell, az a cinikus viselkedési forma. Valakinek ez már tulajdonságává válik. Mondhatjuk… Védjegyévé… Szintén szörnyű tény, de nem tiszteljük az időseket! Minap gyalogolt előttem kicsivel egy idősebb úr. Megbotlott valamiben, vagy elszédült, magam sem tudom, de elesett. Ami történt, az lesújtó! Csajszika (komolyan nem volt több 21-nél és annyira kiakasztott, hogy csak simán csajszika ként írok róla…) megáll mellette, én már tök azt hittem, hogy segít, de nem! Ránézett és elment!! Olyan nemtörődöm módon otthagyta az urat a betonon. Meghúzta a lábát, vagy eltörte, nem maradtam ott, amíg ez kiderült, de mentőt kellett hozzá hívni. Az a csaj meg csak úgy otthagyta volna. Itt is meglátszik, hogy nemcsak agresszívabbak, de egyre nemtörődömebbek is leszünk. Kicsit kezd szánalmassá válni a világunk és a tulajdonságaink.
Most, hogy kicsit jobb kedvre derüljetek, írok egy jobb tulajdonságot is.
Legyen mondjuk a romantikus. Ezen a téren viszont fejlődünk, kérem szépen! A férfiak egyre fejlődőképesebbek! Persze a nők se maradnak le tőlük. Egy romantikus vacsora, pár szál gyertyával, vagy csak figyelmességből egy szál virág. Nem feltétlenül rózsa, mert valakinek más a kedvenc virága. Ha szabad erre egy magánpéldával előrukkolnom, akkor megteszem. Nekem mondjuk a rózsa a kedvencem és ezt a párom tudja is és múltkor azért kaptam egy szál rózsát, mert szépen „mosolygott” rá a kirakatban és én jutottam róla eszébe. Szóval tényleg egyre romantikusabb a világ.
Ha már ilyen romantikusra sikeredett az utolsó rész, akkor most legyen valami kedvesebb. Mondjuk a kreativitás! Én annyira bírom az ötletekkel teli embereket. Meg kell mondanom, hogy sok téren civilizálatlanok vagyunk, de nagyon kreatívak. Viszont, hogy ha azt nézzük, szükségünk is van rá. Minden egyre drágább és az olcsó dolgokból kell jót kihoznunk. Ki kell fejtenem, hogy ez egyre jobban megy! Most már elég sok dolgot látok, ami olcsó, mégis nagyon jól mutat mondjuk egy ház ablakában, vagy kirakatban.
Most ismét más vizekre kell eveznem sajnos. Ugyanis ott van az a szörnyű korrupció. Mikor mindenki megvesztegethető és pénzért bármit megtesz. Erre akár a politikából, de a mi kis életünkből is tudnék példát mondani. De minek is? Hiszen minden nap látjuk a televízióban, hogy egyre korruptabb a világ. Ezen a téren is fejlődünk… Csak ez rossz irányba való fejlődés.
Előrukkolok mégis egy példával. Ami nem a politikai életből van! Régen, még az 1980-as években bementél egy boltba és mondjuk nem volt narancs. Most ez egy tipikus életből vett példa. Adtak egy kis pénzt pluszba és mindjárt volt narancs.
Aztán még van a pesszimizmus. Én gyűlölöm a pesszimista emberek, hogy őszinte legyek. Mindenhez negatívan állnak hozzá, semmiben nem bíznak, hogy sikerül. Katasztrofálisak tudnak lenni, komolyan mondom. Ebben az életben kötelező optimistának lenni, különben elveszel. Már annyi bajuk van az embereknek, hogy ha nem tudnak pozitívak lenni, akkor elvesznek. Erre is számtalan példát tudok mondani. Mikor egy idő hölgy rázendít, hogy „Jaj, ez a szörnyű világ, holnap egy tégla esik a fejedre, vagy nem tudom befizetni a számláimat…” Néha teljesen padlóra tudnak küldeni… Meg én alapjáraton mindent pozitívan fogok fel, de néha már annyira letudnak törni. Mikor én belevágok valamibe és azt hallom mindenhonnan, hogy „Úgyse fog sikerülni…!” Mondja másnak és halkan.
Viszont az optimista embereket szeretem. Mindenhez úgy állnak hozzá, hogy „Holnap jobb lesz!” vagy „Igen, ezt már csak azért is megcsinálom!”. Igazán akarják! Tényleg megakarják valósítani az álmaikat. Szerintem példát kéne róluk venni!
Következő tulajdonság legyen a dinamikus. Mikor precízen, pontosan és gyorsan véghez viszel valamit. Ilyen volt, mikor hétfőn elhatároztuk, hogy mi csütörtökön bulit szervezünk, Ilyen szalonnasütögetős, hangulatos, kiülős, haverokkal. Hétfőn délután nekiálltunk, csütörtök este hatkor kész volt minden, étel, ital, zene és hangulat. Azóta mindig kérdezik, hogy mikor lesz a következő, mert annyira jó volt. 3 és fél nap alatt olyan bulit hoztunk össze, hogy mindenkinek tetszett. Dinamikusan, precízen.
Újra rossz irányba mozdulok meg kicsit. Önfegyelem. Mindenki azt hiheti, hogy most az égig fogom emelni az önfegyelemmel rendelkezőket. Pedig nem! Kicsit beszéljünk azokról, akik nem tudják fékezni magukat. Amikor hiányzik az önfegyelem. Erre is szerintem rögtön 1 példa beugrik mindenkinek. A saját életéből, vagy az ismerősei közül valakinek a tette, cselekedete. Egyre több ember van úgy vele, hogy „Megütöm, aztán majd megkérdezem, hogy úgy volt-e!”. Sajnos nemcsak a magánemberek, hanem a politikusok is a televízióban, vagy az országházán, vagy bárhol. Mikor egy gyűlésen megütik egymást.
Most mégsem ezzel a példával akarok előrukkolni, hanem egy irodalmi műből veszek példát.
Legyen a Toldi estéje Arany Jánostól. Mikor az olaszt nem tudja senki legyőzni, csak Toldi és nem ad kegyelmet, hanem megöli.
„És kivont fegyverrel az olaszhoz járul;
A király engedne: „Kegyelem!” kiáltja,
De elébb járt a vas, Toldi Miklós bárdja.”
Hogy őszinte legyek, olyan kritikát írtam erről a műről, mikor olvasónaplót kellett belőle írni… Na, de ez most nem lényeg.
Most, hogy pozitív is legyen az önfegyelemről, találtam egy idézetet, csak nektek, egy japán mondás, miszerint „Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog.”
Ezeken kívül persze vannak még tulajdonságok, amiket elkezdhetnék részletezni, mint például a provokatív, precíz, labilis, diszkrét és indiszkrét, arrogáns és még egy csomó, de szerintem már így is elég lekritizáltam a népet, szóval jobb is lesz, hogy ha abbahagyom. Utoljára még egy tulajdonságot megemlítek, ami remélem mindenkinek példát ad a jelen világról és arról, hogy megbocsátás nélkül ebben a világban nem lehet élni.
Ez a tulajdonság a tolerancia. Mit is jelent pontosan… Elnézni az emberek butaságait, a rossz tulajdonságaikat és úgy szeretni őket, vagy ha nem is szeretni, legalább elfogadni, ahogy vannak. Háttérből persze óvatosan ellehet kezdeni megváltoztatni a Világot, de ahogy nem egy nap alatt lett teremtve, úgy egy nap alatt megváltani se lehet.
„Az élet túl rövid, ezért ölelj erősen, nevess őrülten, szeress igazán és bocsáss meg gyorsan!”
Remélem mindenkinek érdekes volt ez a kis „cikk”. Szeretném, hogy ha tanulnátok belőle egy kicsit és máshogy állnátok a dolgaitokhoz és embertársaitokhoz.
Köszönöm, hogy elolvastad!
