Eljön a sötétség, hívogató, szép lepel. Elfedi a bűnt, elnyeli a hangot és a fényt. Ekkor születnek titkok és álmok.
Minden percben erre várok, míg a Nap tündököl az égen. Majd megérkezik és elhozza magával a nyugtalan nyugalmat. Egyedül nem is olyan nyugtató. Társasággal pedig élvezhetetlen. Mond éjszaka, kivel oszthatnálak meg...?
2011.07.03. 00:48
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://idontcare.blog.hu/api/trackback/id/tr863033808
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.